Nem a te dolgod és nem érdekel?
A kérdés az, hogy meddig vagy hajlandó elmenni annak érdekében, hogy rendben menjenek a dolgok?
Vagy meddig vagy hajlandó elmenni az igazságért? Itt nem gondolok túl nagy dolgokra.
Amikor a mélygarázsban azt látod, hogy a mozgássérült parkolóba begurul egy ötös BMW és kiugrik belőle négy jóhangulatú, kigyúrt, huszonéves, izompólós fiúka, akikről látod, hogy a fitnessterembe mennek.
Mi van akkor?
Ha meg akarod tartani a becsületedet és teljesen korrekt módon szeretnél eljárni, akkor muszáj leszel szólni nekik. Ebből rossz esetben kialakul egy kellemetlen szóváltás amely a tetlegességig is fajulhat.
Készen állsz erre?
Jó esetben azt mondják majd neked, hogy ne okoskodj, mivel a szélvédő alatt ott van a mozgássérült kártya.
A szituációval nyilvánvalóan nem stimmel valami.
De mit fogsz kezdeni az egésszel?
Elmehetsz megkeresni a biztonsági embert, aki majd oda is fog jönni és lát majd egy üres kocsit, egy mozgássérült kártyával a szélvédő alatt és alapból semmit sem tud kezdeni a helyzettel, ráadásul semmiféle jogosultsága sincs.
Kihívod a rendőröket akikkel majd fel kell, hogy fáradj a fitnessterembe, hogy azonosítsd az érintetteket?
A kérdés, hogy készen állsz-e egyáltalán a szituációt magadra venni.
Időt és energiát invesztálni az egészbe? Mert neked is épp elég más dolgod van, mint ezzel tölteni az idődet.
Vagy azt mondod, hogy nem érdekel. Kimaradok belőle, nem az én dolgom.
De kinek a dolga akkor?
Napi szinten látunk ilyen és ehhez hasonló eseteket, bárhová is nézünk. Mi a helyzet ezekkel?