Igazi szeretet és Róma, Luther Márton korában
A régi időkben ha Rómába zarándokoltál, ott egy ezüst pénzért kiszabadíthattad a bácsikádat a Purgatóriumból. Két ezüst pénzért a nagyszüleidet is, ha meg nem volt erre pénzed akkor a néhai rokonaid így jártak és maradtak az örök forróságban. Vehettél szögeket a Szent Keresztről. Kaphattál szárazkenyeret az utolsó vacsoráról és tövist, Krisztus töviskoronájából valamint darabokat Krisztus szent csontjaiból, mindezek Róma által hitelesített és forgalmazott szent ereklyék voltak.
Ma viszont egybehangzó beszámolók szerint a pápalátogatás alkalmával a szentlélek szinte tapinthatóvá vált. Mivel én magam nem voltam ott, ezt nem tudom megerősíteni de ha így volt, akkor az egy megfizethetetlen dolog és ne kicsinyeskedjünk azzal kapcsolatban, hogy a szent atya látogatása hetes ezer millió forintba került az adófizetőnek.
A dolog margójára annyit szeretnék feljegyezni, mint nem katolikus ember, hogy mindez működhetne a szent atya jelenléte nélkük is. Katolikusra lefordítva ez annyit jelentene, hogy Krisztus mindig itt van. Mindenhol, a nap minden órájában. Mindez nem a pápa jelenlététől függ hanem az egymás iránti szeretetetből fakad, az egymás iránti megértésből, és a tudatosságból fakad. Mert Isten itt van, mindig. És ha tudatosan élünk, szeretetben és egymás szolgálatában, akkor a szentlélek mindig tapintható marad.
Ehhez nem kell külső autoritásnak érkeznie. Ehhez nem kell elzarándokolni a szent államba vagy más szent helyekre és nem kellenek hozzá szent ereklyék sem.
Luther Márton azt mondta, hogy amikor az ördög az arcodba röhögve felolvassa a bűneidet, és kijelenti, hogy megérdemled a poklot, mondd el neki azt, „hogy én ismerek valakit, aki szenvedett értem és megváltott engem. A neve Jézus Krisztus, Isten Fia és ahol ő van, ott leszek majd én is.”