Mi a személy maga?
Remélem mindenki a legélesebb tudatán van, elnyomás mentes állapotban, a lehető legkevesebb egóval és szabadon mindenféle játszmáktól.
Sokan rendkívüli egyéniségnek tartják magukat és gondolják azt, hogy bizonyos magukra öltött vagy valahonnan eltanult vagy számukra is teljesen ismeretlen eredetű jellemvonások vagy pusztán genetikai eredetű tulajdonságok, különlegessé teszi őket.
Az ember úgynevezett egyénisége, teljes mértékben egy szintetikus egyveleg. Egy lerakódás. Egy idővel összeadódott halmaz.
Az legtöbb embernek folgalma sincs, hogy az úgynevezett egyéniségét kiadó vonások egyáltalán honnan is származnak.
Hogy valaki, lassan vagy gyorsan beszél,
hogy a nyarat vagy a telet kedveli jobban,
hogy a kávéját édesen vagy keserűen szereti,
hogy rögtön beleugrik-e a hideg medencébe vagy szoknia kell a vizet,
hogy fél-e a kutyáktól vagy nem,
hogy a sört szereti-e vagy a bort,
hogy allergiás-e a macskaszőrre,
hogy hogyan fejezi ki magát,
hogy a céljai a sajátjai-e vagy úgy kapta őket,
hogy van-e tehetsége a focihoz vagy a zongorázáshoz,
és ha van akkor honnan ered az a tehetség,
hogy erdőben szeret-e sétálni vagy inkább a vízparton,
hogy mik az érdeklődési körei,
hogy könnyen káromkodik-e vagy sem,
hogy a partnerválasztásnál mi a fontos neki,
hogy milyen játszmákba hajlamos belefutni…
és sorolhatnám egész nap.
Ez mind nem a személy maga. Ezek lerakódások. Ez az az egyveleg amelyről az ember azt gondoloja, hogy az egyéniségéhez tartozik.
Mindez ered egyrészt a neveltetésből, hogy a szülők mit adnak tovább. Hogy milyen nyelvezetet használnak, milyen játszmákat játszanak egymással, mennyire korlátozzák és hogyan nevelik a gyereket.
Ered a szociális környezetből, kezdve a legfiatalabb gyermekkorban felvett mintákból. Mivel már az óvodás gyerekek is a szüleik szerepétől megfertőzve adják tovább az értelmetlenségeket a társaiknak.
Ered az iskoláztatásból vagy az iskoláztatás hiányából, a tanároktól, a nevelőktől, a tv-ből illetve a médiából (beleértve a közösségi médiát), a sajtóból, a filmekből ésatöbbi ésatöbbi.
És mindez tovább bonyolódik a játszmázásokkal, a férfi-nő szereppel, az szülő-gyerek szereppel, és mindennel amit elhazudunk magunknak és másoknak, a túlélési kényszer, illetve az exisztenciális félelmeink és az érdekeink mentén. Persze a megfelelő és szükséges önigazolással. Mert mindenben ráadásul még igazunk is kell, hogy legyen természetesen.
És ami mindehhez pluszban még hozzájön, azok a karmikus feladatok. Ezekről pedig e legkevesebbeknek van egyáltalán fogalma. Ezek csak instinkt szintjén jelennek meg. Az élet dobálja a labdákat, az ember pedig tömkodi a lyukakat és nem is érti, hogy mi miért történik mivel nincs rálátása és még az ok-okozat fogalmával sem tud gondolkodni.
És még ha elméletileg tud is gondolkodni az ok-okozat fogalmával, a mindennapok nyomása alatt, szintén a túlélés és az érdekek, a játszmák mentén, még a tudatos embert is elkapja a gépszíj.
És minderről gondoljuk azt, hogy a személyiségünk vagy az egyéniségünk. És mindez egy hallatlan ostobaság.
Álljunk meg egy pillanatra, kezdjük el mindebből levetkőzni amit le tudunk, kezdjük el magunk mögött hagyni ezt a rengeteg a sallangot és majd onnan nézzünk tovább és nézzük meg, hogy kik vagyunk valóban.
Mentesen mindettől a szintetikus egyvelegtől, a tudattalan elme hatásától, az egó hatásától, a felvett szerepek hatásától.
És akkor megnyílik egy ablak, és elkezdünk magunkra látni.
Elkezdjük látni az igazi rendeltetésünket, megtisztulunk a hamis céloktól, megtisztulunk a hamis szándékoktól, a játszmázástól, az érdekektől, már nem kell becsapni magunkat.
Akkor feltárulnak az igazi szándékaink, fokozatosan visszakapunk az eredeti képességeinkből és meglátjuk magunkban az igazságot. Onnantól nem kell már különleges egyéniséggé válnunk.
Hölgyeim és uraim, örülök ha átment a mondanivalóm, megtiszteltek ha megosztjátok ezt a tartalmat. Aki feliratkozik a patreon csatornámra, kap egy meghívót az ARC Telegram csoportba ahol minőségi konverzációt folytathat 24 másik tudatos emberrel.
Ne legyen szép napotok, legyen csodálatos napotok!