Spirituális válság
Akárhogyan is vizsgáljuk és járjuk körbe az emberiség civilizációs problémáit, a társadalmi szempontok mentén, soha nem fogunk semmiféle igazi és tartós megoldáshoz jutni. Ez azért van mert a megoldás soha nem tarsadalmi jellegű. Mert a „társadalom” még soha nem szolgáltatott igazi megoldásokat az ember problámáival kapcsolatban. Mert a megoldás az ember problémáival kapcsolatban kizárólag egy spirituálisan tudatos megoldás lehet.
Akárhogyan is vizsgáljuk a problémát, mindig ugyanoda fogunk kilyukadni.
Nincs spirituális edukáció, nincs olyan institucionális nevelés amely a tudatosság fejlesztését célozza meg. Nincs olyan elfogadott agenda amely azt a tiszta szándékot képviselné, hogy jobbá akarja tenni az embert. Hogy fejleszteni szeretné az ember tudatát, hogy fejleszteni szeretné az ember képességeit.
Nincs olyan társadalmi szinten elfogadott autoritás, nincs olyan társadalmi szinten elfogadott institúcionális szándék, nincs olyan hivatalos agenda amely kinyilatkoztatná, hogy tegyük tudatosabbá az embert, hogy tegyük önrendelkezőbbé az embert, hogy tegyük jobbá az embert.
Nincs aki azt akarja, hogy az embernek igazi mély felismerései legyenek magáról, igazi mély felismerései a környezetéről, az embertársairól. Hogy az ember saját maga gondolkozzon.
Ilyen elfogadott autoritás nincs és ilyen ismert agenda sincs és jól láthatóan semmilyen szintű társadalmi törekvés sincs amelynek az emberi tudat fejlesztése lenne a célja.
Ez nekünk semmi jót sem jelent civilizációs szinten.
Ez egy olyan hajó amelynek nincs kapitánya. Jelenleg senki nincs abban az állapotban, hogy bármilyen felelősséget lenne képes vállalni az emberi civilizáció tudatos irányba való fejlődésével kapcsolatban.
Léteznek komoly tervek, eléggé alacsony rezgésű, sötét és bizarr tervek és törekvések az ember megregulázására, az ember kordában tartására és ellenörzésére. Ezen tervek megalkotói nem akarják az embert jobbá tenni, nem akarják az embert tudatosabbá tenni, nem akarják az embert szabadabbá tenni.
Nekik már így is éppen elég bajuk van az emberrel. Főleg ha az ember még maga gondolkodna.
A posztmodernben nincs is ilyesféle gondolatisága. A posztmodern annyira a szellemi zűrzavar felé tendál, hogy nem képes egy ilyen gondolatmenetre. A posztmodern zűrzavarban alig vannak már helyes adatok, amelyek alapján az emberek helyes felismerésekhez juthatnának.
A zűrzavar állapotához közelítő posztmodern, nem fog ösztönözni senkit és nem fogja kitermelni az institúcionális tudatosodást. Ez az alacsony állapot erre már nem alkalmas. Nincsenek fundamentumok, nincs kimondott szandék. A posztmodernnek igazi célja sincs mivel a posztmodern alapja a blöff és a szemfényvesztés.
Mindebből az következik, hogy közvetlenül semmiféle tudatos agenda sem látszik érvényesülni.
Az aktuális agenda visszatükrözi az emberiség alacsony rezgésszintjét. Az aktuális agenda az embert nem szabadabbá akarja tenni hanem elnyomottabbá. Nem kiemelni akarja a csapdából, hanem még függőbbé tenni, még mélyebbre taszítani.
A tudatos ember nem cél. De valójában a gondolkodó ember sem.
A második felvilágosodás korát, a tudatosság korát, nem látjuk elérkezni. Társadalmi szinten inkább azt látjuk, hogy maga a polgarság is eltűnőben van. Lassan de biztosan kialakul egy utópisztikus-tudattalan-neoprimitiv-hightech-ösztöntársadalom.
Ezzel jár valamiféle pszeudó-spirituális káprázat amely nem mutat túl egy utópikus blöffön. Jár vele egy természetfeletti maszlag, összeesküvésekkel, földönkívüliekkel, szuperhősökkel, áltudománnyokkal, trükkökkel és varázslatoknak látszó ámításokkal.
Ehhez hozzá jön, az etikatlanság modern és jópofa színben való feltüntetése, az etikátlanság fogyaszthatová tétele a média által. Az az üzenet, hogy az etikátlanság valahogy menő.
Hogy rossznak lenni jó. Hogy másokat csapdába ejteni, jó. Hogy kapzsinak lenni, rendben van,
hogy hiúnak lenni önérzetes dolog. Hogy az önérdek menő és egy elfogadható mai norma.
Hogy ne bizz senkiben es ne hallgass senkire. Mert minden az individualizmus.
A posztmodern, hatalmas mennyiségű pszeudóöntudatos fiatalt termelt és termel ki. A pszeudóöntudat azt jelenti, hogy az öntudat masszivan jelen van de nincs alapja. Nem epül igazi, megszerzett identitásra és tudatra, mivel az identitás megszerzése már nem fontos.
A történet vége az, hogy ez egy mély identitás-válság. Ezzel egyidejűleg illetve legfőképpen egy mélyreható spirituális válság.
Én magam pedig ezzel a spirituális válsággal és ennek a spirituális válsagnak az aszpektusaival és lehető megoldásokkal fogok a továbbiakban ezen a csatornán, valamint a TikTok élő adásaimban foglalkozni.