Mi a család?
Muszáj a dolgokra úgy ránéznünk ahogy azok a realitásban léteznek.
Magunk mögött kell hagynunk a társadalmi és a szociális nézőpontokat, abba kell hagynunk a dolgokkal való társadalmi, szociális óvatoskodást, a bullshitelést, a szerepjátszást ahhoz, hogy valóban tudatosabbak legyünk.
A család egy általunk teremtett, rendkívül erős megegyezésen alapuló realitás. Egy ősrégi mély szintű megegyezés azzal kapcsolatban, hogy szükséges egy alapvető közösség. A család mint tervezet, egy kimagaslóan hasznos dolog.
Egy magasabb nézőpontból nézve azt is látni kell, hogy egy szellemi lény még soha nem volt és soha nem is lesz, egy másik szellemi lény anyja, apja, testvére és így tovább.
Ezért mondtam, hogy a család egy általunk teremtett realitás amelynek sokféle gyakorlati haszna van.
Amikor valaki megérkezik az anyagi síkra, illetve inkarnál akkor fogadja őt, jó esetben mimimum két személy (optimális esetben minimum egy nő és egy férfi) akik majd kellő ideig gondoskodnak róla. Ez a gondoskodás optimális esetben érzelmi biztonságot és érzelmi stabilitást nyújt valamint kiterjed az anyagiakra és sok más mindenre is.
Ez a szűk családi kör. Egy idillikus szituáció amelyben Lacika szereti a szüleit és azt szeretné, hogy apa és anya is mindig szeressék egymást és mindig szeressék őt is és mindig legyen rendben minden. És Lacika elmondhatja, hogy apa egy példakép és, hogy ő is olyan szeretne majd lenni ha nagy lesz. Anya pedig a legszebb és a legkedvesebb, aki mindent megért és elfogad és Lacika is pont ilyen feleséget szeretne majd egyszer.
A legtöbb család viszont alsó hangon sem funkcionál optimálisan. A családtagok sok esetben szinte nem is ismerik egymást. Nincs meg köztük a megfelelő érdeklődés egymás személye iránt. Nincs meg köztük a megfelelő kommunikáció és az interakció. A családban nem a szeretet uralkodik, nem a szeretet tartja össze a családot hanem a szükség illetve a szükségesség.
A családban nagy mennyiségű bűntudat generálódhat és halmozódhat fel.
Egy szülő érezhet bűntudatot mert egyszerűen nem képes szeretni a saját gyermekét vagy a saját gyermekeit. Érezheti azt is, hogy nem csak, hogy nem képes szeretni a saját gyermekét vagy gyermekeit, hanem rossz szándékkal van feléjük. Valaki érezhet bűntudatot mert nem képes szeretni a társát. Valaki érezhet bűntudatot mert nem képes szeretni a saját anyját vagy nem képes szeretni a saját apját, a testvérét vagy a testvéreit. Egy személy érezhet gyász helyett megkönnyebbülést is amikor valaki a családjában meghal.
Ezek az érzések mind bűntudatot és lelkiismereti problémákat kelthetenek egy személyben és ezen a ponton tekintsünk el és vonatkoztassunk el attól, hogy mi magunk mi mindenben ártottunk másoknak, mi mindenben próbáltunk meg elnyomni vagy nyomtunk is sikeresen el másokat. Másokat akik a jelenben esetleg a családtagjaink.
De mint ahogy már említettem is, egy magasabb nézőpontból nézve, egyetlen szellemi lény sem volt és soha nem is lesz, egy másik szellemi lény anyja, apja, testvére etcetera.
A házastársak jelenlegi kapcsolatának sok esetben nem egy kifejezetten idillikus múltbéli történet az alapja. Ez sokszor lehet éppen ellenkezőleg és van is ellenkezőleg.
Házastársak, gyermekek és szülők, gyermekek és nagyszülők, testvérek, sok esetben voltak más életekben egymás riválisai, egymás ellenlábasai, sőt egymás ellenségei. Sok esetben állhatnak fenn köztük lezáratlan múltbéli dolgok (mondjuk, hogy karma). Sok esetben állhat fenn köztük taszítás sőt gyűlölet.
Sok olyan eset létezik amikor valaki azzal az adott személlyel aki a jelenben az anyja, az apja, a gyermeke, a testvére ésatöbbi, önszántából soha sem keresné a kapcsolatot. Úgy értem ha a személy nem lenne az ember anyja, nem lenne az ember apja, gyermeke, testvére ésatöbbi, akkor az embernek soha eszébe sem jutna az adott személlyel bármilyen kapcsolatot létesíteni.
Ezt érdemes látni.
Nézzük meg a szülőket. Amikor valaki a bűntudattól gyötörve azt mondja, hogy nem tudom szeretni a saját anyámat vagy apámat bárhogyan is próbálom de egyszerűen nem megy…
„Tiszteld apádat és anyádat…” Ismerjük a Bibliai parancsolatot. Ez sokszor hozhat elő bűntudatot. A szülőkkel szembeni tisztelet megadása teljesen más mint a szeretet. Viszont létezhet olyan eset is amikor nincs is miért tisztelni egy szülőt.
A szülőkkel szembeni hála is más mint a szeretet. Hálásak vagyunk mert megfelelően gondoskodtak rólunk és felneveltek minket. Amennyiben ez valóban így igaz és így történt. Ezt a hálát lehet érezni és megfelelő gondoskodással kompenzálni.
Amikor valakit egy belűlről fakadó érzésből adódóan szeretünk és tisztelünk, akkor ez a személy lehet bárki. Ezek az érzések nem kötődnek családi státuszhoz vagy rokonsági viszonyhoz.
Amikor ez a belűlről fakadó érzés nincs meg a személy iránt, akkor ez a személy lehet akár rokon vagy családtag is számunkra a jelenben. És induljunk ki abból, hogy nem követtünk el a személlyel szemben annyi ártó dolgot, hogy ezekből kifolyólag ne tudjuk a személyt szeretni, akkor ki kell mondanunk az igazat és nem kell, hogy bűntudatot érezzünk.
Megkérdezzük magunktól, mik azok a dolgok amelyek miatt én szeretem xy-t?
Miért vagyok neki hálás? Miért érzek vele szemben tiszteletet? Miért érzek vele szemben köszönetet?
Ha ezekre a kérdésekre az egyedüli válasz az, hogy
„mert az anyám” vagy „mert a gyerekem”, ha ezekre a kérdésekre a válasz nem más mint egy sima identitás, akkor ez egy tudattalan válasz. Ebben az esetben a szeretet, a hála, a tisztelet, a köszönet… mind nem igazi hanem csupán öncél.
(… hozzátartozik, hogy gyermekek esetében ezeket a kérdéseket ibőben csak sokkal később lehet feltenni és megválaszolni)
Ha a szüleidnek, a társadnak, a gyerekednek felteszed a kérdést, hogy miért szeretnek téged, miért hálásak neked, miért tisztelnek téged… akkor ezekre a kérdésekre adekvát és értelmes válaszokat kell, hogy kapj. Ezek a válaszok sok esetben lehetnek számodra meglepőek vagy akár negatívak is de mindenképpen válaszok lesznek és több tudatossághoz fognak vezetni.
Ha a szülőd, a társad, a gyereked teszi fel neked a kérdést, hogy miért szereted őt, miért vagy hálás neki, miért tiszteled őt … akkor ezekre a kérdésekre neked is adekvát és értelmes válaszokat kell tudnod adni. Ezek a válaszok sok esetben az ő számukra is lehetnek meglepőek vagy akár negatívak is de mindenképpen válaszok lesznek és több tudatossághoz fognak vezetni.