Turgenyev és társai
Élt egyszer egy Turgenyev nevű orosz író és filozófus és ennek a Turgenyev nevű embertársunknak köszönhetjük a „Felesleges ember” című regényt. A felesleges ember egy olyan értelmiségi karakter aki nagyon nem találja a helyét a világban és nem tud mit kezdeni magával, illetve tehetetlen. Tehetetlen az akkori orosz társadalmi problémákkal szemben.
Ez az ember vezet egy naplót és ebben a naplóban az élete hiábavalóságát ecseteli.
Ez 1850-ben volt és lehet mondani, hogy ez volt a nihilizmus kezdete bár maga a nihilizmus kifejezés ebben a regényben még nem jelenik meg. A regényt egyébként első körben egy folyóiratban hozták le.
Turgenyev aztán 1862-ben – sajnos – megjelentetett egy másik regényt, ezt már könyv formátumban „Apák és fiúk” címmel és ez a regény tartalmazza elsőként a „nihilista” kifejezést.
A regényben főhőse egy Bazarov nevű karakter, aki tagad mindenféle elfogadott társadalmi normát és elsőként nevezi magát nihilistának.
A nihilizmus aztán egy filozófiai irányzattá vált és sokszor társították mindenféle radikális politikai mozgalmakkal is. Az anarchiával például. Pedig a kettőnek igazából semmi köze sincs egymáshoz.
Aztán megkaptunk német részről egy Nietsche nevű karaktert aki a nihilizmust továbbfejlesztette. Ha az értékek és a jelentések elvesztéséről való filozófálgatást fejlődésnek lehet nevezni. Nietzsche magáról egyébként azt állította, hogy ő nem nihilista. De ennek semmi értelme. Niettsche egyébként is rengeteg mindent mondott aminek semmi értelme.
A nihilizmus szerint az életnek, az univerzumnak és az emberi létezésnek nincs objektív értéke. Nincs jelentése, nincs célja. A nihilizmus, a jelentés, az érték és az erkölcs hiánya.
Metafizikai értelemben, azt állítja, hogy a valóság lényegében értelmetlen, és az univerzumnak semmilyen jelentése vagy célja nincs.
Egzisztenciális értelemben azt állítja, hogy az emberi létezés végső soron értelmetlen. Minden emberi törekvés hiábavaló.
Etikai értelemben azt állítja, hogy nincsenek erkölcsi értékek vagy igazságok. Az erkölcsösségnek nincs alapja.
Ez nagyjából az apátia rezgésszintje. De ez még nem elég.
Innen már csak egy ugrás egy Arthur Schopenhauer nevű karakter és a pesszimizmus, mint filozófia. Rendkívül alacsony rezgés. Már kicsivel az apátia alatti rezgés.
A pesszimizmus szerint, a világ alapvetően rossz illetve gonosz. Az emberi létezés értelmetlen és céltalan. Az emberek vágyai és törekvései hiábavalók. Ezek a pesszimizmus alap tételei.
A szálak összeérnek.
Turgenyev olvasta Schopenhauert aki viszonylag elszigetelten élt de szintén olvasta Turgenyevet. Nietsche olvasta mindekettőt. Nietsche fiatal korában nagy rajongója volt Schopenhauernek de később eltávolodott tőle és kritizálta. Turgenyev viszont egyáltalán nem olvasta Nietzschét.