Sötét energia, véges és végtelen.
Azt látjuk, hogy a távolságok a fizikai térben, az anyagi univerzumban áthidalhatatlanok, ez érvényes a makrokozmoszra, a nagy dolgok világára és érvényes a mikrokozmoszra, a kis dolgok világára egyaránt. Azt is látjuk, hogy az anyagi világmindenség szintjei között egyszerűen túl nagy az űr ahhoz, hogy csak úgy át lehessen járkálni egyik szintről a másikra. Véleményem szerint nem csak, hogy átjárkálni nem lehet egyik szintről a másikra, hanem az ember soha sem fog az anyagi térben intergalaktikus utazásokat tenni. Véleményem szerint ez az egész nonszensze és semmi szükség sincs rá. És amikor egy Fermi nevű karakter plusz a későbbiekben Elon Musk is megkérdezi, hogy hol van mindenki (értik ezt úgy, hogy hol van rajtunk kívül mindenki), akkor helytelen módon a térbeli dimenzók irányban gondolkodnak. Ez a gondolkodás fantasztikusan korlátolt.
Az ember még az alacsony Föld körüli pályát sem hagyta el soha. Az űrhajózás még nem jutott túl ezen, az alacsony Föld körüli pályán. Nyilván azt mondják a holdraszállásokon kívül, viszont a holdraszállások körül rengeteg a kérdőjel, ezért nem sorolom ide. Az alacsony Föld körüli pálya a Föld felszínétől 2000 kilométeres magasságban van. Eddig jutottunk el idáig. Mindenféle úgynevezett űrtevékenység, űrugrás, legyen az tudományos vagy kereskeldelmi vagy turisztikai, mind ezen a pályán belül történik. A nemzetközi űrállomás maga is az alacsony Föld körüli pályán belül van. A laposföld hívők erre mondják azt, hogy lehetetlen áttörni a kupolán illetve, hogy nem juthatunk át a kupolán. Rendben.
Az anyagi univerzumra régebben simán csak azt mondták, hogy az végtelen. Mára ez is jelentősen bonyolódott.
Van a „Síkuniverzum”. Ennek a geometriája sík. Homogén. Eszerint elméletben végtelen lehet, mivel egy sík tér határtalan.
Van a „Gömbgeometriájú univerzum” amely elméletileg zárt de nem végtelen, hanem egy véges térfogatú, határ nélküli struktúra.
Van a „Nyitott univerzum” Ez egy hiperbolikus, nyitott rendszer amely szintén végtelen, de teljesen más geometriai tulajdonságai vannak.
A megfigyelhető univerzum maga véges, mivel a fény sebessége korlátozott és az univerzum kora véges. Így csak a hozzánk érkező fényt látjuk, ami a megfigyelhető univerzum határát adja. Az anyagi univerzum viszont folyamatosan tágul. A tágulása pedig a sötét energia hatására vezethető vissza.
A sötét energia pedig egy titokzatos erő. És kiszámolták, hogy a sötét energia jelenleg az anyagi univerzum 70%-át teszi ki és ráadásul egyfajta negatív nyomást gyakorol. Jelenleg a sötét energia megfejtése jelenleg az egyik legfontosabb feladat. És a legfeleslegesebb.
A védikus kozmológia szerint az univerzumot 14 fő bolygórendszer alkotja, amelyek három fő szintre oszlanak: a felső, a középső és az alsó bolygórendszerekre. A védikus irodalom szerint az univerzum hierarchikusan szervezett, ahol a felsőbb bolygók lakói magasabb szintű tudással, bölcsességgel és spirituális tisztasággal rendelkeznek. Ezeken a bolygókon sokkal jobb élni. Kedvezőbb a környezet. Gondolom, hogy alacsonyabb az anyag sűrűsége. Az emberi élet célja, a védikus tanítások szerint, hogy a megfelelő spirituális gyakorlatokkal és megfelelő életmóddal elérje a magasabb bolygórendszereket illetve az oda való visszatérést.
Ez megfelelne egyfajta „multiverzumnak” amely kifejezés nem is olyan régen került be a köztudatba. Ha a világmindenség szintjei között egyáltalán létezik átjárás (én magam azt gondolom, hogy egy alacsony tudati szintű világból egy magasabb tudati szintű világba, alacsony tudati szintű lények számára kizárt, hogy létezzen átjárás), de ha létezik átjárás, akkor ennek az átjárásnak nagy valószínűséggel teljesen más a megközelítési módja és semmi esetre sem az, hogy irreális távolságok megtétele után… majd kudarcba fulladt expedíciókat próbálunk megfejteni és továbbfejleszteni. A megközelítés mindig a tudatosodás útja.
A világmindenség (vagy a multiverzum) szintjei valószínűleg párhuzamosan léteznek, különböző frekvenciákon, amelyek kicsit eltolódva léteznek egymástól. Mint amikor a rádión az adókat keresed, hallod sistergést, aztán ahogy közeledsz az állomás frekvenciájához, lassan meghallod a hangot aztán bejön az adó. Ha pedig tovább léptetsz, elhalványul a hang, majd megszűnik és megint bejön a sistergés aztán közelítesz egy másik adóhoz. Minderről nem tudunk túl sokat és mindez nem is feltétlenül releváns, viszont ami biztos, hogy az anyagi világ kutatása ás beutazása valószínűleg csak elvesztegetett idő és hiábavaló próbálkozás.
Véleményem szerint tehát elfecsérelt idő mindenféle posztmodern fejlesztés amely abba az irányba megy, hogy hogyan tudunk a makrokozmoszban intergalaktikus utazásokat végrehajtani. Vagy, hogy hogyan tudunk a mikrokozmoszban egy quark felszínén landolni és ott körülnézni. Ezért a fizikai távolságok bizonyos értelemben irrelevánsak. Kivételt képeznek ez alól a regionális távolságok. Amikor lemész a telekre vagy el kell repülnöd valahova mert ott majd nagyon jó lesz. Amikor fényévek tízezrével dobálózunk, rádiójeleket fogadunk az anyagi univerzum távoli pontjairól, megfigyelünk egy jelenséget amely tőlünk 193.000 fényév távolságban játszódik, illetve játszódótt… valamikor egy irreálisan régi múltban. És vizsgáljuk az anyagi világot, úgy a makrokozmoszt mint a mikrokozmoszt amelyben pontosan ugyanaz a helyzet csak nem a nagy dolgok világára nézünk hanem a kis dolgok világára.
És ahogy mindig el szoktam mondani, a szemlélő az anyagi síkon mindig középen van, mivel nem létezik senki aki ne középről nézne a dolgokra, illetve azt állíthatná, hogy önmagánál nagyobb dolgokat nem lát, vagy hogy önmagánál kisebb dolgokat nem lát. Ezért a fizikai univerzumban tervezni irreális távolságok megtételét, teljesen nonszensze.