AZ EMBER – 2.RÉSZ
Az „EMBER” című sorozat előző részében az emberről meséltem aki egyszerűen arra ébred, hogy hogy létezik. Az emberről aki nem tudja, hogy hol volt a születése előtt és nem tudja, hol lesz halála után.
Ebben a részben megosztok veletek két alapvető felismerésemet. Nem fogom meghatározni az embert illetve magát a személyt. Egyelőre azt fogom meghatározni, hogy az ember MI NEM, és nem azt hogy MI.
Korai éveim összes vizsgálódása ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a személy maga, nem a teste. Ez persze a legtöbb spirituális tanításban egy alapvető állítás.
És mégis amikor az ember ezt olyan módon éli át, hogy elhagyja a saját testét és a teste felett nagyjából két méterrel foglal el egy pozíciót a térben ahonnan nézeget, akkor ebből a tézisből azonnal személeyes tapasztalat és bizonyosság lesz.
Megjegyzem viszont azt is, hogy ahhoz, hogy valaki realizálja azt, hogy ő nem egy fizikai test, nem feltétlenűl szükséges ilyen testen kívűli tartózkodást átélnie.
Ezért az első alapvető állításom, hogy a személy maga, nem a teste.
Az emberi test egy csodálatosan komplex széndioxid gépezet amely felőlem egyébként lehetne sokkal egyszerűbb is mint amilyen.
A másik alapvető korai felismerésem, az volt, hogy a személy nem is az elméje. Az elme szintén egy csodálatosan komplex és remek dolog és véleményem szerint egyidejűleg az ember egyedüli megoldandó problémája. Az elme szintén nagyon könnyen megkülönböztethető magától a személytől.
Ha valaki az elméjében képeket nézeget, akkor az elme gyártja le ezeket a képeket, de aki a képeket odateszi és nézegeti, az a személy maga.
Ezért a második alapvető állításom, hogy a személy maga, nem az elméje.
Ez a két állítás, illetve ez a két felismerés elvisz minket oda, hogy meg tudjuk magunkat különböztetni a testünktől és az elménktől és ebből jó esetben kialakul egy újfajta életérzés. Egy új életállapot és egy új tudatállapot.
És mindez, anélkül, hogy ezen a ponton tudnánk azt, hogy mi ez az egész és, hogy mi lesz az egésznek a lényege és mi fog kijönni belőle. Mindez anélkül, hogy meghatároztuk volna azt, hogy mi az ember illetve mi a személy és mindez anélkül, hogy bármilyen más megértés társult volna ehhez a felismeréshez.
Ez ebben a pillanatban elég. Már ez is egy teljesen új állapot.
Én azt tanácsolom, hogy tegyétek bele magatokat ebbe az állapotba
és ebben az állapotban és nézegessetek. Nézzétek meg, hogy ez milyen.
> Kattints a képre és nézd meg a videót a YouTube csatornámon.
