Szükségtelen harc
Ahogy korábban már elmondtam, a spirit (amelyről nem tudunk túlságosan sokat, lényegében mi magunk), nos ez a spirit láthatóan becsapódik az anyagi univerzumba és elkezd tanulni. Elkezd tanulni a saját túléléséről, itt az anyagi univerzumban.
Ez teljesen függetlenül attól, hogy az anyagi univerzum hogyan teremtődött, hogy a spirit maga micsoda.
A spirit tanul az itteni túlélésről, tanulja a környezet leghatékonyabb kialakítását és teszi mindezt egy eltorzult, teljesen elállítódott elmével, különböző, többségében helytelen számításokon és filtereken keresztül.
Néha már azt is hatalmas vívmánynak kell tekintenünk ha ilyen körülmények között egyáltalán ki tud alakulni egy relatív működőképes, szociális társadalom.
Mi magunk mint spirit, ebben a folyamatban vagyunk, ebben az adott pillanatban, ebben a tanulásban.
Látható módon a spirit, mi magunk, szeretne rendet rakni az anyagi univerzumban illetve ez az anyagi univerzumot egy megfelelő játéktérré fejleszteni, amelyben a túlélés nem harc és nem is prioritás.
A közös nevező maga a túlélés. A túlélés mint olyan, magának az életnek mint olyannak az alacsony szintű kivetülése az anyagi síkon. Máshogyan fogalmazva, az örök élet maga mint olyan, az anyagi síkon túlélés formájában képződik le és teljesentorz formában valósul meg. Pontosan ahogyan ezt látjuk is.
Ez a fajta túlélési harc, teljesen beteg. Erre a fajta túlélési harcra semmi szükség sem lenne ha a homo sapiens elméje helyesen működne és felfogná az alapvető dolgokat, saját magával és a környezetével kapcsolatban. Ha képes lenne meglátni, hogy a túlélés nem egy harc kellene, hogy legyen hanem egy közösen koordinált, szeretetben és megértésben történő akció.
De mi a túlélés maga? Ezt nagyon fontos megérteni. A túlélés maga az öröm. Ahogy már mondtam maga az élet öröme, egy alacsony rezgésszinten, itt az anyagi síkon megvalósulva.
Amikor a másikat legyőzzük, ellenőrizzük, bekebelezzük, vagy szó szerint magunkba tömjük, hogy túléljük. Azt gondoljuk, hogy így kell túlélni, hogy máshogyan nem lehet. Szüli mindezt a torz elme, amely azt mondja, hogy a túlélésből alig van, met a túlélés szűkös és nem jut belőle mindenkinek. Hogy a túlélésért harcolni kell egymással. Hogy csak úgy éljük túl ha lenyomjuk és becsapjuk egymást, ha kitrükközzük és elnyomjuk egymást.
És mindez a fejlődésünk ezen szakaszában látszólag valóban így működik. Mindezt a tudattalan elme játszttja el velünk. Mindez a létünknek ebben az ingereken és reakciókon alapuló fázisában jelenleg így működik. Ezért fontos a tudatosodás. A bennünk lévő tudattalan átalakítása tudatossá.
Ez az ami megéri. Ez az amire törekedni kell.
Mindezt nem filozófiai szinten kell tenni hanem a mindennapokban.