Galilei a szent inkvizíció előtt
Galileo Galilei egy olasz csillagász, fizikus és matematikus volt.
Galilei 1633-ban kapott meghívást a római katolikus szent inkvizíció elé. Az inkvizíció egy „erőteljes” intézménye volt a katolikus egyháznak, amely a vallási ortodoxia érvényesítéséért és az eretnekség elleni küzdelemért volt felelős és „híres”.
Galilei a Naprendszer heliocentrikus modelljének híve volt. Ez a modell azt sugallta, hogy a Föld és más bolygók a Nap körül keringenek, ellentétben a geocentrikus modellel, amely a Földet helyezte a világegyetem középpontjába.
A heliocentrikus modell támogatása, Galilei 1609-ben épített távcsövén keresztül végzett megfigyelésein alapult.
Galilei heliocentrizmusról alkotott nézetei ütköztek a szentírás bizonyos értelmezéseivel, és egyes egyházi hatóságok a témában írt írásait az egyház által támogatott geocentrikus nézet megkérdőjelezőjének tekintették.
1616-ban a katolikus egyház rendeletet adott ki, amely szerint a heliocentrikus modell formálisan eretnek volt, vagyis ellentmond a hivatalos egyházi tanításoknak.
A rendelet ellenére Galilei továbbra is a heliocentrizmusról tárgyalt munkájában, és 1632-ben kiadta a „Dialogue Concerning the Two Chief World Systems” című könyvét, amely a heliocentrikus modell mellett szólt. Ez oda vezetett, hogy 1633-ban beidézték az inkvizíció elé, hogy eretnekség vádjával szembesüljön.
Nyomás alatt és a súlyos büntetéstől tartva Galilei megtagadta nézeteit, majd eretnekségben bűnösnek találták.
Ennek eredményeként élete hátralévő részében házi őrizetre ítélték. Bezárása alatt Galilei folytatta tudományos munkáját, és jelentős mértékben hozzájárult a fizika területéhez.
Pere és elítélése továbbra is kiemelkedő történelmi példája a tudomány és a vallás közötti feszültségnek abban a korszakban.