Eldöntöttem, hogy meg fogok világosodni.
Illetve meg szeretnék.
Illetve meg kellene…
Valahogy illene.
Úgy mondom, hogy nem lenne rossz.
Esetleg. Valamikor.
Persze nem most döntöttem el.
Úgy harmimc éve.
Minden szilveszterkor megfogadom, hogy most kezdem.
A spirituális gyekorlatokat és a meditációt.
Nem az, hogy nem tudnék megvilágosodni.
Mi az a pár száz óra meditáció. Vagy pár ezer.
Csak nem volt időm. Sok volt a munka, kevés volt a szabadság.
Meg a lányomék is építkeztek.
Aztán meg a feleségem volt a fontos.
Rá kellett hajtani a pénzre, tudjuk, milyenek a nők.
Nem az, hogy kimagyarázom magam.
Mert én akarom a megvilágosodást.
Ez minden amit szeretnék.
Spirituális gyakorlatok.
Tudjuk.
A Jakab-útra is el akarok menni.
El Camino, persze.
Olyan húsz éve azt is.
Nyáron csak nem megyek oda, zarándokolni a melegben.
Talán majd ősszel. Persze nem biztos.
Találkozgatok valakivel…
Meg a haveromék hívtak, menjek velük két hétre Moszkvába.
Persze két kutyám is van. Nem könnyű.
Mindig közbe jön valami.
A karácsony is mindig a küszöb előtt áll.
Értem én, hogy én alakítom a sorsomat de tudjuk milyen az élet.
Gondoltam átteszem a megvilágosodást jövő nyárra.
Majd még visszatérek rá.