Ami teljesen nyilvánvaló, az az, hogy élünk.
Hogy ez hogyan lehetséges illetve, hogy a létezés maga micsoda, azt nem tudjuk de nyilvánvalóan valmiféle lények vagyunk.
Ami szintén teljesen nyilvánvaló, az az, hogy egy 3 dimenziós anyagi univerzumban tartózkodunk amely úgy a mikrokozmosz mint a makrokozmosz szintjén számunkra végtelennek és megfoghatatlannak tűnik.
Az anyagi univerzumon belül pedig egy emberi testben tartózkodunk amely lehetővé teszi számunkra, hogy ezt az anyagi univerzumot kedvünkre formáljuk, alakítsuk és megtapasztaljuk.
Ami szintén teljesen nyilvánvaló, az az, hogy mi mint lények, nem anyagi természetűek vagyunk és látható módon, több kevesebb sikerrel tanulunk és tapasztalatokat gyűjtünk magunkról, másokról és az anyagi univerzumban való életről.
Ez a megtapasztalás az az igen csak rögös út amelyet pilanatnyilag járunk. Hogy milyen régen járjuk azt nem tudni. Mint ahogy azt sem tudni, hogy ezen az adott bolygón eddig hány civilizáció alakult ki és bukott meg, mivel nyilvánvalónak látszik, hogy ez nem az első.
Az anyagi univerzumról még azt is tisztán látni, hogy instabil illetve, hogy minden ami benne van, az szétesőben van illetve, hogy mindennek ami benne van, romlik az állapota.
Az ember egyedüli problémája láthatóan a teljesen elállított elméjéből adódik, amelyet az ember nem tud kezelni vagy csak időlegesen tud kezelni.
A dolog pedig úgy fest, hogy az ember kezeletlen cselekedetei és az ember maga körüli lezáratlan dolgainak összessége kiad egy számlát, illetve egy egyenleget. Ezt az egyenleget nevezik karmának.
A karma így nem más mint, szépen magyarul fogalmazva a „sarunk”. Mindenkinek a maga sara.
Mi pedig mint a lények amelyek vagyunk, láthatóan és teljesen nyilvánvalóan újra és újra visszatérünk, hogy rendezzük a sarunkat. Tesszük ezt több kevesebb sikerrel.
> Kattints a képre és nézd meg a videót a YouTube csatornámon.
