A szingularitás kifejezés divatba jött
Divatba jött egy kifejezés.
Most kezdték el felkapni. Egy fél éve talán.
A szingularitás.
Én már a Mátrix első részében is hallottam a szót.
Nekem nem új.
Mondjuk kevés van ami nekem új.
A szinguralitás… a szing… urologitás… a szingularitás, az az amikor valamiről nem tudni, hogy mi van benne.
Mondjuk a fekete lyukban. Nem tudni mi van benne.
De miért nem tudni? Mert nem látni bele.
És miért nem látni bele? Mert nem veri vissza a fényt.
És miért nem veri vissza a fényt? Mert elnyeli.
És miért nyeli el? Mert túl nagy a tömegvonzása.
És mi van a fekete lyukban akkor?
Hát ez az, hogy nem tudjuk.
Miért nem?
Most mondtam el.
Van az eseményhorizont.
Az egy jó dolog.
Az körbeveszi a fekete lyukat.
Odáig látunk el.
Ha mondjuk neked meg is lenne a lehetőséged bemenni egy fekete lyukba, én nem tanácsolnám neked. De ha mondjuk ha te mégis bemész, annak ellenére, hogy én mondtam neked, hogy ne menj bele, én azt akkor se fogom látni amikor te belemész.
Pedig már régen benne vagy.
Érted miért?
Én a rólad visszaverődő fényt, csak az eseményhorizontig látom.
Mert azon túl már nem verődik rólad vissza fény.
A fekete lyuk nem engedi ki.
Ezért egy állóképet látok majd rólad örökre.
Arról a pillanatról amikor belépsz.
Az meg nagyon uncsi, úgyhogy nem fogom azt nézegetni sokáig.
Megmondtam, hogy nem kell belemenni.
Onnan már felhívni sem fogsz tudni, nyilván nem.
Egyszerű történet. Annak aki érti.
Aki tanult fizikát meg oda is figyelt.
Mint én.
Én odafigyeltem és fizikából 5-ös voltam.
Most meg azért értem.
Na hagyjuk is a témát.