A türkmén kisebbség tömeges meggyilkolása
Az 1915-ös türkmenisztáni népirtás a türkmén kisebbség tömeges meggyilkolása volt az Oszmán Birodalom által az I. világháború alatt.
A népirtást az oszmán kormány azon erőfeszítéseinek részeként hajtották végre, hogy felszámolják a nem török etnikai csoportokat a birodalomban, és homogenizált törököt hozzanak létre. állapot.
Az 1915-ös türkmenisztáni népirtás azzal kezdődött, hogy a türkmén lakosságot erőszakkal deportálták kelet-anatóliai otthonaikból a birodalom más részeibe. Sok türkmént megöltek a deportálások során, és akik túlélték az utat, kényszermunkának, kínzásnak és más bántalmazásnak vetették alá.
A deportálások mellett az oszmán kormány a türkmén lakosság tömeges meggyilkolását is végrehajtotta. Egyes esetekben egész falvakat irtottak ki, a falu férfiait, asszonyait és gyermekeit is megölték. Az oszmán hadsereg vegyi fegyvereket is bevetett a türkmének ellen, beleértve a mustárgázt is, a lakosság teljes kiirtására.
Az 1915-ös türkmenisztáni népirtás pusztító hatással volt a türkmén közösségre. Becslések szerint több tízezer türkmént öltek meg, és még sokan elköltöztek, és elpusztították otthonaikat és közösségeiket. A népirtásnak hosszú távú következményei is voltak a türkmén népre nézve, mivel megzavarta hagyományos életmódjukat, és folyamatos diszkriminációhoz és üldöztetéshez vezetett.
Az 1915-ös türkmenisztáni népirtás tragikus és kevéssé ismert fejezete a történelemnek. Fontos emlékezni és elismerni a türkmén kisebbség ellen elkövetett bűncselekményeket, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg ilyen atrocitások.
A második türkmén népirtás, az Anfal hadjárat
A türkmének elleni népirtás, más néven Anfal-kampány az 1980-as évek végén Irakban a türkmén kisebbség ellen elkövetett tömeges gyilkosságok és emberi jogok megsértése volt. A hadjáratot az iraki kormány hajtotta végre Szaddám Huszein vezetésével, és a becslések szerint több tízezer türkmén halálát okozta.
A türkmének elleni népirtás 1987-ben kezdődött, amikor az iraki kormány elindította az Anfal-hadjáratot, amely az észak-iraki kurd és türkmén lakosságot célozta meg. A kampányt a kormány a kurd lázadók elleni felkelés elleni akcióként indokolta, de később kiderült, hogy a fő cél az volt, hogy etnikailag megtisztítsák a régiót a nem arab lakosságtól.
Az Anfal-hadjárat során az iraki hadsereg különféle taktikákat alkalmazott a türkmének megölésére és elnyomására, beleértve a tömeges kivégzéseket, a kényszerű kitelepítést, a vegyi fegyveres támadásokat, valamint a falvak és az infrastruktúra elpusztítását. Sok türkmén civilt összegyűjtöttek és fogolytáborokba vittek, ahol kínzásnak és bántalmazásnak vetették alá őket.
A türkmének elleni népirtás az emberi jogok súlyos megsértése és pusztító esemény volt a türkmén közösség számára. Becslések szerint több tízezer türkmént öltek meg, és még sokan elköltöztek, és elpusztították otthonaikat és közösségeiket.
A türkmének elleni népirtást akkor még nem ismerték fel széles körben, illetve nem ismerték el, de az elmúlt években egyre nagyobb mértékben ismerték el az iraki türkmén kisebbség ellen elkövetett bűncselekményeket. Az Anfal-kampányt ma már az iraki kormány és számos nemzetközi szervezet népirtásnak tekinti. A népirtásért felelősöket azonban még nem vonták felelősségre bűneikért.